Beszélgetés Bencze Andrással

Úszóink hétvégén a dunaújvárosi Közép - dunántúli Régió versenyén vettek részt. Szakosztályunk egy aranyéremmel, három bronzéremmel gazdagodott a verseny során. Továbbá úszóink négy arany, kilenc ezüst, és négy bronz jelvényt érő időt sikerült megúszniuk. A nevezett nyolc versenyzőnktől ez nagyon jó arány!

A debreceni versenyhez hasonlóan, itt sem kellett félni attól, hogy gyenge ellenfelek ellen úszunk. A dunaújvárosi házigazda mellett képviseltette magát a Jövő SC, a Veszprém, a Tatabánya és még sorolhatnánk…

Szakosztályunk vezetőedzőjével, Bencze Andrással beszélgettünk az elmúlt másfél évről:

YBL: Elégedett vagy a Dunaújvárosban elért eredményekkel?

B.A: Jól szerepeltek a gyerekek, ehhez kétség sem férhet. Egy kis szerencsével, két éremmel többet szerezhettünk volna, hiszen Vatay-Nemere Zsombor 100m mellúszásban második lett, csak szabálytalan forduló miatt kizárták, illetve 100m gyorsúszásban Rácz Noé századokkal maradt le a dobogóról. A szintidők javulása azt mutatja, hogy fejlődnek versenyzőink, ez a legfontosabb.

YBL: Mennyit készültetek a versenyre?

B.A: Pontosan egy napot. A pénteki edzésen mindenki leúszhatta a versenyre nevezett számát. Ennél többet felesleges készülni. Igyekszem a gyerekeknél másfajta szemléletet kialakítani a versenyzésről. Mi nem érmekben vagy oklevelekben mérjük a sikerességet, hanem hogy valakinek sikerült megjavítani egyéni legjobb idejét, vagy sem. Mindig hozzáteszem, hogy élvezzék a versenyek minden pillanatát. Az ott szerzett élmények sosem vesznek el, míg az érmek vagy oklevelek nagy eséllyel igen. Természetesen, ha összejön egy-egy belőlük, nem dorgáljuk meg érte a gyerekeket.

YBL: 2014 márciusában gondoltad volna, hogy másfél év múlva ilyen szép eredményeket értek el?

B.A: 2014 márciusa fontos dátum számunkra, hiszen ekkor fogadta el felvételi kérelmünket a Magyar Úszó Szövetség. Hatalmas bizonyítási vágy dolgozott bennem, hiszen senki sem támogatott, mindenki csak a problémákat és a kifogásokat sorolta. Tény, a nulláról kellett indulni. Rengeteg falba ütköztem, de állandóan a megoldásokat kerestem azok áttörésére. Közben persze edzettem a „haladó” csoportomat, akikből versenyzőket szerettem volna faragni. A szülők nagyon kedvesek voltak, türelmükkel nagy segítséget nyújtottak nekem. Innen nézve, nem nagyon terveztem előre, mindig csak kis lépésekben gondolkodtam. Mint például, tanuljuk meg a szabályos fordulókat, teljesítsük a MÚSZ által előírt minimum vizsgát, aztán álljunk rajthoz egy hivatalos országos versenyen. Egy álom vált valóra számomra és a gyerekek számára, mely az óta is tart.

YBL: Három-három aranyérem illetve ezüstérem, tíz bronzérem, és amit még fontos megjegyezni, öt arany jelvényes idő. Összesen tizenkét országos versenyen sikerült elérni ezeket az eredményeket, még is hány gyerekkel?

B.A: Tizenhárom igazolt úszóval. Ebből két gyerek csupán egyszer volt versenyen. Tavasszal még húsz főből állt a szakosztály, de megfogyatkoztunk. Valaki a triatlont választotta, valaki nagyobb egyesületbe igazolt, valaki abbahagyta, valakinél másik sportágat javasoltunk, amiben sikeres lehet. Idén nyáron a helyükre kicsiket vettünk fel. Igyekszünk alulról építkezni. A mennyiség helyett, a minőséget helyezzem előtérbe.

YBL: Az úszásról mindig a hideg víz és a sok edzés jut eszünkbe. Mivel tudod rávenni a gyerekeket, hogy a sok választható sportág mellett, pont az úszást, és pont az YBL Swim Team-et válasszák?

B.A: A válasz összetett. Igyekszem mindig kialakítani a jó közösséget a szakosztályon belül. A vidám hangulat nagyon fontos, a fegyelem keretein belül. Arra törekszem, hogy „útra valót” kapjanak a gyerekek az edzések alatt, mely végig kíséri a hosszú életüket (természetesen nem a biztos úszásra gondoltam). Nem árt a szorgalom és az sem, ha nem idegen közeg a víz. A hitelesség, és a következetesség elengedhetetlen része a képzésnek. Ha mindezeket magáénak érzi a gyerek, már sikerünk van. Ezután jön a motiváció. Minden gyerekben ott lapul a motiváltság, csak kérdés, hogy kinél mi az, és mivel lehet előhozni. Ennek megtalálása, majd kiaknázása, illetve annak elérése, a legszebb feladat szerintem. Mindenkinek megadjuk az esélyt! Ha esetleg idővel nem úszó, hanem vízilabdázó, netán szinkronúszó lesz, esetleg élete végéig csak hobbiból heti egyszer csobban egyet, már nyertünk. Mi nem edzünk annyit, mint az ellenfél, mi saját magunkkal foglalkozunk. Nem utánpótlás sportolókat nevelünk, hanem sportembereket.

YBL: A jövőre nézve mik a célok?

B.A: Mivel a gyerekek fejlődése az elsődleges, olyan körülményt kell teremteni a jövőben is, amiben biztosítva van a folyamatos fejlődésük. Szeretnénk majd edzőtáborokba, külföldi versenyekre menni, kvalifikálni magunkat az Országos Bajnokságra, és ott tisztesen helytállni. Még sokáig nem szeretnék felébredni ebből az álomból.

2015-12-01